2011. október 3., hétfő

Új fejezet?

Sziasztok. Csak szólni akarok az olvasóimnak, hogy a következő fejezet szerintem csak a hétvégén kerül fel, mert hát a mindennapi dupla tesi (valamikor tripla) + heti 4 foci edzés kicsit fárasztó, ja és a tanulás. Szóval majd csak hétvégén hozom a következőt. Addig is jók legyetek :)
xoxo
Lainie

2011. szeptember 28., szerda

3. fejezet

Nem reagáltam rá, csak néztem ki a fejemből, mint egy buta liba. Hirtelen Gonzalo zsebében megcsörrent a telefonja. Szép lazán elővette és a füléhez emelete a márkás darabot. Rám nézett, majd pár lépést tett jobb, hogy véletlenül se halljam beszélgetését. Nem mintha rám tartozniűa, nem mintha érdekelne az ő dolga kivel és mit beszél. Míg telefonált meghoztam magamba a várva döntést a kérdésére.
 - Az egyik csapattársam volt az. Az edző félre informált minket, nem Los Angeles-be megyünk, hanem Angliába. - nézett rám kérlelve, hogy nyögjem már ki, hogy igen veled megyek.
 - Amikor azt mondtad LA-ba megyünk egyből nem-et akartam mondani és ez még mindig áll, de mivel Angliába megyünk ami csodás ország és még soha nem voltam, így a válaszom igen. - mosolyogtam rá egy hatalmasat, mire ő szorosan megölelt.
 - Vége van a privát csevejeteknek? - állt meg pontosan közöttünk a legjobb barátnőm, mire mind a ketten elnevettük magunkat.
 - Angliába utazunk. - néztem rá, mire ő csak értetlenkedve nézett engem. - Higuaínnak több meccse is lesz ott és két családtagot vagy barátot magunkkal vihetnek és tádá mi lettünk azok. - Arielle arcán hatalmas mosoly jelent meg, mire Gonzalo nyakába vette magát. Szorosan megölelte, mire pár másodperc múlva elengedte.
 - És mikor indulunk? - kérdezte.
 - Holnap reggel 5-kor indul a gép a reptérről, 4-re kinn kell lennünk, szóval fél 4-re megyek elétek. - vágta rá büszkén a focista.
 - Egyszerűbb lenne, ha nálunk töltenéd az éjszakát. - mondta Arielle, mire a lélegzetem is megállt.
 - De az én ágyamba nem alszik. - mosolyogtam rájuk, mire pár lépésre az út széléhez sétáltam és intettem egy taxisnak. Hamar észre vett, így pontban előttem le is állt.
 - Na akkor nem megyünk összepakolni a cuccod, Gonzalo? - néztem vissza rájuk, mire ők meglepődötten néztem engem és felém indultak el.

 - Gyönyörű lakásod van. - szálltunk ki a taxiból, miközben a kívülről a csodás lakást bámultuk. Kifizettük a taxist, majd a kapun keresztül először az udvarba, majd a lakásba mentünk be.
 - Ez kívül-belül csodálatos. - áradozott Arielle, miközben felmentünk a lépcsőn és a hálószobájába vettük az irányt.
 - Mindjárt jövök, hozok egy bőröndöt. - szólt Gonzalo, majd kisietett a szobából.
 - Fülig beléd van zúgva. - állt meg velem szemben Arielle.
 - Jaj már. - húztam a szám, majd arrébb tessékeltem és kinyitottam Higuaín szekrényét, mire végre ő is betoppant. Nagy nehezen kiválogatta a szükséges ruháit, meg minden szükséges dolgot és utána hozzánk indultunk.

Hatalmas bőröndjét fel sem vittük a lakásba, csak pár szükséges dolgát, mert feleslegesnek éreztük. Nagy nehezen bejutottunk a lakásba, majd mi ketten is összepakoltuk gyorsan cuccaink.
 - Én kész vagyok. - szóltam hangosan a szobámból jelezve, hogy leviheti Gonzalo a bőröndöm a kocsiba. Mivel már 3 óra körül járt az idő, így felesleges dolog volt elaludnunk fél órára, így gondoltuk előbb elindulunk és majd a gépen alszunk.

Szerencsésen megérkeztünk a madridi reptérre, de nem elsőkként, mert már Gonzalo pár csapattársa is ott volt, többek között Mesut Özil is.
 - Sziasztok. - fogott kezett velük Higuaín. - Ők itt Evangeline Scott és Arielle Miller. - mutatott be minket a többieknek is, amire mi csak egy mosolyt dobtunk, amikor Mesut pattant oda elénk.
 - Mesut Özil vagyok. - mosolygott csábító török-német mosolyával.
 - Evangeline, de csak szólíts Line-nak. - néztem rá. - Ő pedig a barátnőm... - fordultam Arielle irányába, amikor ő már pár focista fiú társaságában beszélgetett. - Igen a barátnőm, már is pasizik. - néztem feléjük.

Pontban 5 órakor végre elindult a repülő gépünk. Én Gonzalo és az ablak között foglaltam helyet, míg a barátnőm már az újdonsült baráti körében. Hamar felszálltunk a géppel és végre London-ba vett utunk.
 - Rendeljek valamit? - kérdezte a jobb oldalam Gonzalo.
 - Nem kell köszi, inkább aludnék egyet. - néztem rá, majd hamar kényelembe helyeztem magam és végre aludhattam egy jót.

 - Kérjük utasainkat kapcsolják be öveiket, hamarosan a leszálláshoz érkezünk. - keltem fel a lágy női hangra, aki figyelmeztetett minket. Kómásan, álmosan becsatoltam az övemet.
 - Jó reggelt. - mosolygott csábító argentin arcával, Gonzalo, mire csak elhúztam a szám, ami egy mosoly akart lenni.
 - Neked is. - fordítottam vissza fejem az ablak felé, majd bámultam a gyönyörű tájat, ahol már London reggeli fényeit lehetett látni. A leszállásban kicsit a gyomrom is megremegett, de szerencsésen földet értünk. Ki kászálódtunk a tömegből, majd a be az épületbe és a csomagjainkhoz vettük az irányt.
 - Csoda, hogy minden cuccunk meg van. - vettem le a bőröndöm, majd Gonzalo mellett húztam magam mögött és az előtérbe igyekeztünk a többiekkel. Ahogyan be vagy ki értünk tele volt a csarnok újságíró és fotóssal, akik csak tették fel a kérdéseiket a focisták és az edzőnek is. A fotósok gépjei pedig csak kattogtak másodpercek alatt ezerszer. Értettem spanyolul mit mondanak, míg ahogyan hallatunk ki az reptér elé egy férfi mellettünk megszólalt.
 - Gonzalo ő az új barátnőd? - tette fel kérdését, majd az én és az ő arcába is rengeteg mikrofont nyomtak. Nem tudtam mit mondjak, mit válaszoljak, de akkor hirtelen a derekamnál fogva Higuaín elhúzott a tömegből és betuszkolt egy fekete sötétített buszba, ahol már fenn voltak a játékosok. Kerestünk hátul két szabad helyet és végre nyugisan leülhettünk.
 - Rossz lehet híres embernek lenni. - tettem le a hátsóm és néztem sajnálatosan rá.
 - Már megszoktam. - tette be a fülébe a fülhallgatóját, majd hátra dőlt.

Kis idő után végre megérkeztünk a szállodához, ahol szintén tele volt újságírókkal és 'barátságos' fotósokkal. Az egész foci csapat és mindenki igyekezett lefele, majd sietősen berohantak az épületbe. Mi voltunk az utolsók akik leszálltak a buszról természetesen. Épp próbáltam volna lelépni, amikor hátra Gonzalo-hoz fordultam.
 - Én nem tudok végig menni rajtuk. Őszintén mondom, félelmetesek. - torpantam és néztem rá szomorúan, mire ő megfogta a kezem és úgy másztunk végig a bőröndjeinkkel az embereken. Nagy kín keservesen beértünk a luxus szállodába. Az előtérben mindenki megállt egy helyen, majd az edző szólt pár szót.
 - Itt vannak a kulcsok, mindenki vegyen el egyet. Holnap reggel edzés, legyetek készen 9 órára. - mutatott egy kis kosárkába, ahol rengeteg kulcs volt egy kis cetlivel ellátva, amelyen az állt, hogy kinek hányas számú a 'lakása'. Szokás szerint mi az utolsót vettük el, nagy nehezen megkerestük a 3-mas szobát.
 - Itt van. - szóltam hangosan Gonzalo-nak, majd ő kinyitotta az ajtót és végre beértünk. Ledobtuk az ajtó mellé a bőröndjeink és körül néztünk.
 - Szerencse, hogy két ágy van. - néztem be a hálószobába, amikor hirtelen mellettem torpant és a falhoz szorított.
 - És, ha csak egy lenne? - nézett rám újra az argentin-szexi mosolyával.
 - Akkor te a földön aludnál. - nevettem el magam, mire ő gyengéden végig húzta az úját a nyakamtól kezdve egészen a derekamig. Teljesen elvesztem az érintésében, én valahogy még nem vágytam rá, így muszáj volt kikuszálódnom öléséből.
 - Nem megyünk le a többiekhez?
 - De. - sóhajtott egyet, majd végre útnak indultunk a halba.

 - Gonzalo! Evangeline! - rohant oda hozzánk Özil. - Nem megyünk el ebédelni? - nézett ránk kérdően, majd beleegyeztünk és hármasban kajálni mentünk. Kicsit időbe tellett, de megtaláltuk az éttermi részt.
 - Választok valami kaját. - ment a pulthoz Gonzalo, míg én az asztalnál Mesut-al maradtam. Percekig csak kínos síri csend volt, de ez pár másodperc alatt meg is tört.
 - És ti együtt vagytok Higuaínnal? - nézett rám újra kérdően.
 - Nem, dehogy is. Mi csak barátok vagyunk. - nyugtattam meg, de épp, hogy befejeztem mondatom már Gonzalo meg is érkezett a finom ebéddel.

 - Este lesz egy Eminem koncert. - mondta Özil, miközben már befejezve ételünk keltünk fel az asztaltól és távozásra indultunk. - Páran elmegyünk rá. - kezdte újabb mondatát. - És akár ti is jöhetnétek. - fejezte be, majd mind a kettőnkre nézett, mire én bólintottam egyet.
 - Még soha nem láttam test közelben, szóval felőlem mehetünk. - mosolyogtam Higuaín-ra, mire ő is beleegyezett.


/night/
 - Eva, siess már! - szólt hangosan az előtérből a szobatársam, Gonzalo. - Elfogunk késni.
 - Jól van itt vagyok. - csuktam be magam után az ajtót, majd fordultam egyet előtte. - Na jól nézek ki? - vontam kérdőre. Egy farmer short nadrágot és egy szürkés trikó volt rajtam, cipőnek pedig egy bakancsot húztam. Bezártuk a szobánk, majd le a halba és páran egy fekete kocsival mentünk a koncert helyszínére. Az úton az ablakon bámultam ki és néztem London csodás esti fényeit. Gyönyörű volt, igazi mese szép. Elmerengve gondolataimban az elveszett barátnőm jutott az eszembe. Egy könny egy csordult le az arcomon, nem sírom vissza a régi életem, de a barátnőm igen.
 - Baj van? - kocogtatta meg a vállam Gonzalo, majd gyorsan letöröltem a kifolyt könnycseppet.
 - Nem. - mosolyogtam rá, majd pár perc után végre már le is állt az autó. Kikászálódtunk az autóból, majd jegyeinket felmutatva befelé igyekeztünk a hatalmas tömeggel, akik már most lázban voltak és csak Eminem nevét ordibálták. Végre remek helyet találtunk, majd kis várakozás után a koncert is elkezdődött. Eminem a híres Not Afriad számával indított, majd többek között a Love the Way You Lie, Lighters is előadta és a legtöbb híres számával is megőrjítette rajongóit. Miközben a figyelmesen néztük a koncertet és a többiek gőz erővel tomboltak, Gonzalo sunyin mögém settenkedett és átölelt. Nem tudtam mire vélni, így jobbnak láttam, ha inkább elenged. Épp próbáltam kikuszálódni, amikor magához fordított és lágyan megcsókolt. Ajkaink összeértek, szinte teljesen elvesztem abban, ahogyan hozzám ér.
 - Elég! - toltam el magamtól. - Mi csak barátok vagyunk.
 - Sajnálom, nem tudom mi ütött belém. - esedezett a bocsánatomért, mire én nagylelkűen megbocsátottam neki. Mikor megtörtént a kis 'incidensünk' pont vége lett a koncertnek.
 - Elmehetünk a backstage-ba. - szólt Mesut hozzánk, majd a többiekkel együtt a színfalak mögé vettük az irányt.

 - Sziasztok. Marshall Mathers vagyok. - álltunk meg mind annyian Eminem előtt, majd a fiúkkal kezet is fogott. Sokan furának tartottuk, hogy Eminem vezet minket körbe és ő számol be mindenről, de valójában örültünk is neki, mert hát nem mindennap találkozik az ember napjaink egyik leghíresebb rapperével.

A kis túra után végre a szállodánk felé vettük volna az irányt, ha a focisták elő nem állnak a buli ötleteikkel. Mivel sokan menni akartak , így jobbnak láttuk, ha mi is elmegyünk velük. Valami ismeretlen nevű helyre vittek minket.
Kiszállva a kocsiból, majd be érve a buliba nagy tömeget pillantottam meg. Tele fiatal és kicsit idősebb korosztállyal is, aki jól mulattak. Míg a többiek, többek között Gonzalo is elmentek táncolni én addig a pulthoz vettem az irányt valami erős italra.
 - Egy pohár vodkát. - szóltam a csaposnak, majd ő szempillantás alatt elém is rakta a rendelt italt. Gyorsan és kíméletesen lecsúsztattam a torkomon, majd felültem a bárpultos székre. Bámultam magam elé, amikor egy ismeretlen hang szólalt meg a bal vállamnál.
 - Szia! - köszönt, majd hirtelen a fejem fordítottam felé és nem kellett sok hozzá, hogy észre vegyem, hogy mellettem a híres rapper Eminem van..

2011. szeptember 21., szerda

2. fejezet

 - Higuaín a Real Madrid csapatból? - kérdeztem tőle, mire csak egy bólogatás volt az igen válasz. - Mondanám, hogy bocsánatot kérek a viselkedésemért, de akkor nem én lennék. - mosolyogtam rá.
 - Mindjárt gondoltam. - dobta vissza fülig érő mosolyát. - Nincs kedved kicsit kijönni? - mutatott az ajtó felé, mire én hamar bele is egyeztem. Nagy nehezen átmentünk a hatalmas nagy tömegen, majd végre friss levegőhöz jutottunk, mert benn igazi oroszlán szag volt már.
 - Ott jó lesz? - mutatott egy nem messze lévő padra. Hamar oda siettünk, nehogy valaki előttünk lenyúlja az ülőhelyet.
 - A nevedet még nem is tudom. - mondta, miközben leültünk.
 - Evangeline Scott.
 - Evangeline? Akkor ezentúl Evi-nek foglak becézni. - újra elővette szexi mosolyát, amire csak bólogattam egyet. Percekig néma csend volt közöttünk, majd ezt a kínos csendet megtörték.
 - Emberek! Én nem is vagyok emberi lény. - kiabált egy női hang. Hirtelen mind a ketten a hang irányába néztünk.
 - Jézusom, ez a barátnőm. - pattantam fel a padról és hozzá rohantam.
 - Line! Mi nem vagyunk emberi lények. - már szó szerint üvöltött rám, Arielle. Alig állt a lábán a barátnőm, amikor egy hirtelen mozdulattal a karomba esett össze. Csak üvöltözött, hogy ő nem az akinek mindenki látja. Féltem, hogy részeg állapotban valamit elmond a titkunkról, így muszáj volt valamit lépnem. Hamar ráolvastam egy bűbájt, ami szerint el kell aludnia. Nem tartott sokáig, a tervem bejött. Arielle a karjaimban elaludt.
 - Segítsek? - jelent meg mellettem Gonzalo és segítségét ajánlotta fel. Kénytelem voltam élni vele, így elfogadtam. Fogtunk egy taxit, majd a lakásunkra vettük az irányt.

 - Köszönjük a fuvart. - köszöntem el a sofőrtől, majd egyenesen a bejárathoz vettük az irányt. Én a kulcsom kotorásztam elő a táskámból, míg Gonzalo a barátnőm tartogatta a karjaiban.
 - Na végre! - nyitottam ki lépcsőházi bejárati ajtót, majd nagy nehezen felmásztunk a 3. emeletre és a lakásunk bejárati ajtaját is végre kinyitottam.
 - Jobb oldalt az első ajtó, az-az ő szobája. - mutattam. - Rakd csak le az ágyra. - míg ő szépen halkan bevitte a szobájába, addig én a nappaliba mentem, majd leültem a fotelre.
 - A barátnőd a helyén van. - mosolygott az ajtóban állva.
 - Köszönöm, hogy segítettél. - majd elindult felém és mellém ült.
 - Nagyon új ez a lakás. - nézett körbe. - Mióta laktok itt?
 - Tegnap este óta. - néztem rá. - Azt hiszem én elmegyek aludni. - keltem fel, ezzel utalva rá, hogy most már elmehetne.
 - Holnap lesz egy meccsem itt a stadionba. Nincs kedvetek eljönni a barátnőddel, ha már addigra kijózanodik - állt meg előttem.
 - Talán. - néztem fel rá.
 - Ha holnap valamikor felhívnálak az úgy jó lenne? - kérdezte, majd bólintottam egyet és a telefonját nyújtotta felém, amibe én beleírtam a számom.

Másnap reggel vagyis már délelőtt a telefonom SMS jelzésére keltem fel. Nagy nehezen megdörzsöltem a szemem, majd a mellettem lévő asztalkára nyúltam a telefonomhoz. Megnyitottam az SMS-t és egy ismeretlen szám volt az.
 "Este 8-re legyetek készen" - állt az sms-ben, mire tudtam, hogy Gonzalo az. Remek, akkor van egy egész délutánja Ariellenek, hogy kijózanodjon.
Nagy nehezen kikeltem az ágyamból, majd a konyhába vettem az irányt. Főztem gyorsan kávét, majd egy kis tojást is összeütöttem.
 - Van valami fej fájás csillapító? - állt meg a konyha ajtajában Arielle, miközben a fejét vakargatta.
 - Abban van. - mutattam a konyhapult végén lévő kosárkára. - Tegnap elég szépen kiütötted magad. - ültem le az asztalra a megfőzött tojásommal.
 - Semmire nem emlékszem. - vágta rá, mire nagy keservesen lenyelte a gyógyszert.
 - Elakartad mindenkinek mondani, hogy boszorkányok vagyunk. - kezdtem el enni az kajám.
 - Többet nem iszom és nem tudom, hogy vagy képes enni. - nézett rám, megnyugtatóan és az ételemre undorítóan, majd kifelé vette az irányt.
 - Gonzalo Higuaín elhívott minket a ma esti meccsére. - mondtam neki, miközben megtorpant és vissza nézett.
 - Az a Gonzalo Higuaín? - kérdezte meglepődve, majd bólogattam. - Jézusom ti összejöttetek?
 - Mi? Dehogyis, csak beszélgettük és én helyedbe hálás lennék, mert ő hozott fel a taxiból.
 - Remek, még valami?
 - 8-ra legyél kész. - néztem rá, majd ő a szobájába sietett, míg én befejeztem a reggelim, elmosogattam és a szobámba vettem az irányt. Még mindig fáradt voltam, így kicsit vissza feküdtem aludni.

4 óra körül lehetett, amikor Arielle berontására keltem fel.
 - Line! Kelj fel! - húzta le rólam a takarót. - Muszáj varázsolnom. Menjünk el valami elhagyatott helyre. - nagy vonakodva  beleegyeztem, majd felöltöztem és valami olyan helyet kerestünk a városba, ahol senki se láthat minket.

 - Szerintem arra fele lesz egy erdő féleség. - mutattam Ariellenek merre menjünk tovább. Csak mentünk az erdő felé, amikor végre megérkeztünk. Nem akartunk itt az elejébe varázsolgatni, így azt gondoltunk kicsit beljebb megyünk.
 - Itt pont megfelelő lesz. Legalább nem vagyunk közel a városhoz. - mondta Arielle miközben megállt pont előttem. - Nem tudom hogy vagy vele, de nekem muszáj kiélnem a boszorkány hajlamaim. - nem firtatta tovább beszédét, a barátnőmnek hamar előjött a boszis énje. Rengeteg fa volt körülöttünk, így ő 'okos' módon gondolta kicsit megégeti őket.
Már jó pár percre élte kis piromániás hajlamait, amikor messziről emberek beszélgetését hallottam meg.
 - Valakik jönnek. - fordultam felé, mire ő hamar elojtotta a tűzet. Nem tudtunk mit tegyünk, mert a banda nagyon közeledett hozzánk. Felmásszunk a fára vagy menjünk el mellettük? Már nem volt választási időnk, ők megláttak minket, így gondoltuk csak simán elmegyünk mellettük.
Szépen nyugodtan rezzenés nélkül haladtam pontban el egy lány mellett, amikor ő szó szerint nekem jött.
 - Nézz már a lábad elé. - förmedtem rá.
 - Jaj, elnézésedet kérem, de nem láttalak, túl sötét vagy. - vágta rá flegmán, mire én hamar elvesztettem a fejem és hatalmas nagy szelet csináltam, amivel az összes levelet, bogarat, csúszómászót és a többi dolgot rá uszítottam. Tudom bolond ötlet volt, de akkor pillanat nem jutott más az eszembe.
 - Elnézésedet kérem. - vigyorogtam a lány arcába, majd szép nyugodtan kimentünk az erdőből.
 - Végre városi szag. Már hiányzott. - szagolt mélyen a levegő Arielle.
 - Már nincs sok időnk, hogy Gonzalo megérkezzen hozzánk. - néztem a telefonomra, majd gyorsan haza felé vettük az utunk.

 - Mindjárt 8 óra! - üvöltöttem már a szobámba hangosan, hogy Arielle meghallja. Gyorsan átöltöztünk mind a ketten, majd utolsó simítások során megszólalt a csengő. Higuaín szólt a kaputelefonba, majd sietősen lecsaptam és mondtam, hogy mindjárt megyünk.
 - Arielle! Kész vagy már? - szóltam hangosan az előtérből miközben a magassarkú cipőm húztam fel.
 - Itt is vagyok. - fordult meg előttem a barátnőm, rajta egy rövid nadrág és felső volt, majd egy tornacipőt húzott fel még.
 - Csak én rittyentettem ki magam ennyire? - néztem a tükörbe. Rajtam egy rövid szoknya és felső volt és persze a magassarkú. Bezártuk a lakást, majd végre elindulhatunk lefele.
 - Szia. - köszöntem Higuaínnak két puszival. - Indulunk végre? - mutattam a kocsijára, mire ő igazán feltűnően bámult. Bólogatott egyet, majd sietősen elindultunk végre a stadion fele.

Kb. fél órás utazással meg is érkeztünk, de persze ő nem arra a helyekre parkolt le járgányával, ahol a nézők, hanem a föld alatti parkolóba.
 - Arra felmentek és pont kiértek a nézőtérre. - mutatott a lépcső irányába. Egy bólogatással jeleztem, hogy rendben, majd épp menni próbáltam, amikor a derekamnál fogva magához húzott. - A meccs után akkor, majd a stadion előtt megvártok? - nézett gyönyörű szép szemeivel a szemembe.
 - Igen. - mosolyogtam rá, majd a szoros fogásából kikuszálódtam és a lépcső irányába mentünk.
 - Nagyon tetszel neki. - nézett rám Arielle.
 - Ne hülyéskedj már. - csóváltam a fejem.
 - Bolond vagy? Minden jel erre mutat, szerinted miért akarta, hogy eljöjjünk a meccsére? Nem tudsz a pasik fejével gondolkodni. - folytatta beszédét, majd Gonzalo-nak igaza volt és tényleg a nézőtérre érkeztünk ki. Megkerestük a helyünk, majd leültünk és vártuk, hogy végre elkezdődjön a meccs. Fél tíz előtt pár perccel végre a Real Madrid és a Valencia játékosai is pályára léptek. Hamar lezajlottak a himnuszok, kézfogások, csapat képek, majd végre pontosan félkor neki kezdtek a meccsnek. Az első félidő igazán unalmasan tellett, semmi gól, semmi nem volt. A szünet után viszont a 78. perc körül Gonzalo kapás góljával vezetett a helyi csapat. Majd a rendes játék idő után pár perc hosszabbítással le is fújták a meccset. A hatalmas tömeggel együtt a kijárat felé vettük az irányt, majd nagy nehezen végre kijutottunk.
 - Jézusom ekkora tömeget, mindjárt elvarázsolom őket. - mondta kicsit mérgesen Arielle, majd pár perc várakozási idő után végre Gonzalo is megérkezett, már átöltözve.
 - Gratulálok a gólodhoz. - mosolyogtam rá.
 - Köszönöm, de beszélhetnénk kettesben? - nézett rám, majd röpke pillantásokat tett Arielle-re is.
 - Pár percet kaptok. - mondta, majd egy közeli padhoz ült le.
 - Az edzőnk ma fontos bejelentést tett. - kezdte el a mondatát, mire csak figyelmesen néztem. - 1 hétre Los Angelesbe utazunk. - fogta meg a kezem.
 - Igen, és? - néztem rá furcsán.
 - Az edző azt mondta, hogy két barátot is vihetünk magunkkal, mert hát a csapattársaim közel se olyan szórakoztatóak, mint azt ahogyan gondolják sokan és én rátok gondoltam. - nézett rám, majd Arielle-re mutatott úgy, hogy ő ne lássa.
 - Arra kérsz, hogy közel 1 nap ismertség után menjünk el veled 1 hétre Los Angelesbe?
 - Igen..

2011. szeptember 16., péntek

1. fejezet

Mit is árulhatnék el nektek? A nevem Evangeline Scott, de csak Line-nek szoktak szólítani, mert egy élet idő amire kimondják a ritka hosszú nevem és valamikor még rosszul is ejtik. Közel 2 hete rejtélyes eset történt velem és a legjobb barátnőimmel. Épp egy csajos estét tartottunk nálunk, amikor az egyik barátnőm eltűnt. Sehol senki és semmi nem találja. Eltűnt, mint tű a szénakazalban. 2 napja én és Arielle úgy döntöttünk, hogy itt hagyjuk a szülővárosunk és Spanyolország szívébe, Madridba költözünk.


Percek kérdése volt és leszállunk Madrid csodálatos repterére.
 - Megkérnénk minden kedves utasunkat, hogy kapcsolják be az öveiket. Hamarosan leszálláshoz érkezünk. - mondta hangosan egy kedves stewardess. Úgy tettem, ahogyan az kívánták majd kibámultam az ablakon, ahol már rég Madrid gyönyörű esti fényeit lehetett látni. Szerencsések voltunk, hogy este érkeztünk meg, mert a kilátás és a csodálatos fények felülmúlhatatlan szép kilátást tártak elénk.
 - Még a végén lezuhanunk. - szólt hozzám Elle.
 - Nyugodtan hozd rám a frászt. - fordultam felé, majd a szavai tényleg kicsit megdermesztettek, mert a repülő nem olyan biztonságos és kitudja melyik percben zuhanunk le. Teljes higgadtsággal a pilóta le tette a gépet a madridi reptérre, majd minden utas szép lassan fel állt és mindenki kifelé igyekezett.

 - Meg van a bőröndöm. - szólt hangosan Arielle már a csarnokban, mire csak mosolyogtam neki egyet és végre a megrendelt taxinkhoz siettünk. Jól beszéltünk spanyolul, így könnyen szót értettünk bárkivel. A sofőr segített hatalmas nagy bőröndjeink betuszkolni a csomagtartóba, majd végre a kibérelt lakásunkra vettük az irányt. Ahogyan haladtunk az úton, úgy vitt a tekintetem az ablakon át. Csak néztem percekig a város csodálatos fényeit,a mikor hirtelen a vezető lefékezett.
 - Megérkeztünk. - nézett ránk, jelezve, hogy 'igazán kiszállhatnánk már és adjuk oda a pénzt.' Nem kellett sokat könyörögnie, kivettük a bőröndjeink, kifizettük majd a már megkapott kulcsokkal először a lépcsőházba jutottunk be valahogy nagy nehezen, majd a 3. szinti lakásunkra is.
 - Hihetetlen, hogy egy ember se jár erre fele. Igazán segíthetne nekünk valaki. - morgolódtam a lakásunk bejáratánál, amikor Elle nagy nehezen kinyitotta az ajtót.
 - Ez gyönyörű. - nézett körbe, miközben ledobta a táskáit a földre pontba elém, amiben én majdnem hasra estem.
 - Köszi. Igazán eltudok tőlük haladni. - csuktam be magam után a bejárati ajtót.
 - Ez az én szobám. - halottam a lakás másik felében hangosan kiabálni a barátnőm. Nem is akartam megnézni milyen szobát talált magának, így én gyorsan a vele szembe lévő helyiségbe cipeltem a bőröndjeim és a táskáim. Ledobtam a szoba közepére őket, majd ledőltem az ágyra. Percekig csak néztem plafont és azon gondolkoztam vajon jó életünk lesz-e itt.
 - Kényelmes? - kérdezte Arielle az ajtóban állva, mire én hirtelen felültem vagyis inkább csak megijedtem a nagy töprengésben.
 - Nagyon. - mosolyogtam rá, mire ő felém közeledett.
 - Nyugodj már meg. - ült le mellém, miközben át ölelt.
 - Nyugodt vagyok. - néztem rá.
 - Látom rajtad, hogy ideges és feszült vagy. - vágta rá okosan. - Itt senki se fogja megtudni, hogy boszorkányok vagyunk valójában. - kelt fel, majd sietősen kiviharzott a szobámból. Bíztam a barátnőm szavaiban, de a félelem még is bennem volt. Nem tudtam, hogy szabad-e egyáltalán megnyílnunk itt az emberek felé. Nem akartam se barátságokat, se szerelmet kötni. Nem tudok már úgy megnyílni az emberek felé, mint régen, amikor még nem voltam boszorkány. Persze ez csak velem van így, Elle és Kim mindig is mindenkivel jóban voltak. Mindenkivel beszélgettek, de valahogy én a változásunk során többet nem tudtam mindenkivel olyan jó kapcsolatban lenni és azt hiszem nem is fogok tudni, mert más vagyok, mint a többiek.

Másnap reggel a nap lágy simogatására ébredtem, ugyanis elfejetettem lehúzni a redőnyt. Kicsit feleszméltem az alvásból, majd nagy nehezen kimásztam a pihe-puha ágyból és kimentem a konyhába, ahol épp Elle nyitogatta a hűtőt.
 - Mit keresel? - álltam meg mellette.
 - Valami ételt. - már szó szerint mászott be a hűtőbe.
 - Nem tűnt fel, hogy csak tegnap érkeztünk? És a tulajdonos nem fog ám nekünk itt hagyni kaját. - néztem rá mosolyogva, mire ő becsapta a hűtő ajtaját.- Elmegyek valami kajáért.

 - Elnézést! - szólítottam meg egy ismeretlen srácot az utcán. - Nem tudod merre van egy közeli szupermarket? - az ismeretlen srácon hatalmas nagy mosoly jelent meg, amit nem tudtam mire vélni. Talán volt valami rajtam vagy csak épp jó kedve volt?
 - Végig mész az utcán és jobb oldalt lesz egy. Eléggé szembe tűnő, nem fogod eltéveszteni. - mutatott előre még mindig mosolyogva.
 - Nagyon szépen köszönöm. - próbáltam én is valami mosolyt dobni neki, de valahogy nem ment. Ezzel jelezve a srácnak elköszöntem tőle, majd útnak indultam. Igaza volt, az utca végén jobb oldalt tényleg egy hatalmas nagy szupermarket állt. Nem tétováztam tovább gyorsan besiettem és vettem valami ehető ételt. Sietve kifizettem, majd haza felé tartottam. Büszkén sétálgattam mosollyal az arcomon, amikor egy fiatal lány a kezembe nyomott egy papírt.
  "Ma este hatalmas buli a Amor-ban. Szeretettel várunk mindenkit. A belépés nők számára ingyenes" - állt a papíron. Nem foglalkoztam vele, gyorsan begyűrtem a szatyorba és sietősre vettem az irányt haza fele.

A lakásba beérve hirtelen Elle toppant elé, kezemből kitépve a csomagot.
 - Na végre. - ment a konyha felé. - Azt hittem soha nem érsz vissza. - pakolt ki a szatyorból. Csak néztem, ahogyan hevesen pakolja ki a dolgokat, majd leültem az asztalhoz.
 - Ez mi? - mutatta a meggyűrt szórólapot.
 - Valami buli lesz ma este.
 - Megyünk. - szólalt fel hangosan őrjöngve.
 - Mi? - néztem rá. - Én nem megyek. - vonakodtam a bulitól.
 - Dehogynem. - mosolygott. - Jó buli lesz már. Nem kell ismerkednek semmit se kell csinálnod, csak velem gyere el. - ültem le mellém és nézett a kiskutya szemeivel.
 - Jól van, de nem táncolok. - mentem a szobám felé. A szobámba beérve rádöbbentem, hogy még ki se pakoltam a bőröndjeimből és mivel a lustaság nagy úr, így egy kis boszorkányos dologgal mindent kipakoltam. Büszkén mosolyogtam, hogy minden a helyén van, majd a konyhába vettem az irányt egy kis ebédre.
 - És mit veszel fel majd? - kérdezte Arielle miközben épp a kajáját ette az asztalnál.
 - Nem tudom. - ültem le én is, majd kentem meg a kenyerem.
 - Valami jó kis csinibe gyere. - kacsintott. - Segítek választani kaja után. - mosolygott, mire mind a ketten bő  kajálásba kezdtünk. Pár perc után már be is fejeztünk az ebédünk, ami persze reggeli kaja volt.
 - Elmosogatok és megyek segíteni. - szólt Elle, majd én sietősen a szobába mentem. Ledőltem pár percre az ágyra, míg nem jön a barátnőm. Ez a pár perc tényleg pár perc volt.
 - Na itt is vagyok. - ment a szekrényemhez. Percekig csak a szekrényem bámulta és kutatott. - Ez lesz a megfelelő. - vett le az akasztóról egy fekete bőr ruhát. Egybe részes, pánt nélküli ruha volt, még sehova se húztam fel, de valahogy nem is akartam.
 - Na azt biztos nem húzom fel. - ráztam a fejem, mire ő oda dobta rám a ruhát.
 - Ohh dehogynem. - mosolygott. - Most pedig menj fürdeni. - mutatott kifele, mire én inkább elkerülve a vitánkat gyorsan elmentem letusolni.

 - Nem fogom fel venni, ne akard rám erőltetni. - mondtam Arielle-nek miközben épp a szobám ajtajában álltam egy száll törölközőben.
 - Légyszíves. - ült le az ágyamra. - Olyan dögös lennél benne. - próbált meggyőzni.
 - Jól van, legyen. - húztam a szám szélét.
 - Végre valamire rá tudtalak beszélni. - nagy mosoly jelent meg az arcán, majd kiment a szobámból. Én pedig szép nyugodtan fel tudtam öltözni.

 - Na hogyan áll? - nyitottam ki ajtót, ami előtt Arielle állt és körbe fordultam neki, hogy minden egyes részletét lássa.
 - Mintha rád öntötték volna. - újra csak a széles mosoly jelent meg az arcán. - Na én is választok valami ruhát. - sietett be a szobájába. Míg készülődött én egy gyors enyhe sminket dobtam magamra és megcsináltam a hajam kicsit kócosan, hiszen így szeretem a legjobban.
 - Indulhatunk? - kopogtam az ajtaján. Mire ő pár másodperc alatt ki is nyitotta. - Nagyon jól nézel ki, de már itt az ideje indulnunk. Már hívtam taxit is. - mire bólintott egyet és a ház elé mentünk, várva a taxit.

 - Ez meg milyen hely? - szálltunk ki a kocsiból, majd egyből a bejárat felé mentünk, ahol rögtön be is engedtek minket.
 - Én elmegyek táncolni. - szólt hangosan a tömegben a barátnőm, majd másodpercek alatt köddé vált. Már csak a kihűlt helye volt mellettem. Én mivel nem akartam táncolni, így a pulthoz mentem. Leültem egy székre, majd a megfelelő italt rendeltem.
 - Két vodkát kérnék. - szóltam a csaposnak, aki egyből oda is adta. - Egészségére! - raktam magasba a teli poharam, miközben a csaposra néztem. A 2. teli pohár is hamar köddé vált.
 - Elég bátor lány vagy. - szólt az ismeretlen hang közvetlen a jobb oldalamon. Ránéztem az ismeretlen férfira, majd csak egy erőltetett mosolyt küldtem. - Láttalak már valahol. - nézett rám.
 - Ha arra gondolsz, hogy egy felnőtt filmben akkor tévedsz, nem az nem én vagyok. - vettem elő a bunkó, boszorkányos stílusom.
 - Nem, nem ott láttalak. - nevette el magát. Majd percekig csak egymás szemeibe bámultunk, mintha egymást babonáznák meg. - Gonzalo Higuaín vagyok. - mosolygott, majd a kezét nyújtotta felém.
 - Úristen. - lepődtem meg. - Az a Higuaín akire én gondolok? - fogtunk kezet.
 - Igen az..

2011. szeptember 15., csütörtök

Új oldal, új történet

Sziasztok.
Megnyitottam a legújabb oldalam. Remélem sok olvasom lesz, legalábbis szeretnék jó párat. Cserékben szívesen benne vagyok bármikor csak majd a chat-be írjatok és válaszolok is.
Először is a szereplőket a "Karakterek" menüpontban láthatjátok, hogy miről szól a történet azt jobb oldalt olvashatjátok.
Miért ezek a szereplők mellett döntöttem, hogy ők lesznek a főszereplők? Nem tudom, Eminem-nek hatalmas fanatikusa vagyok így alap, hogy berakom és a lányoknak is. Hiquaín fogalmam sincs hogyan került a képbe, amikor én Fc Barcelona fan vagyok, de valahogy inkább Real-ost akartam berakni. Szóval így.
Az első fejezet még a héten felkerül, ya és, ha jó sikere lesz akkor folytatom, ha nem akkor törlöm az oldalt is.
Jó siker alatt az értem, hogy pár 'Tetszik' és pár darab komi.
xoxo
Lainie