2. fejezet

 - Higuaín a Real Madrid csapatból? - kérdeztem tőle, mire csak egy bólogatás volt az igen válasz. - Mondanám, hogy bocsánatot kérek a viselkedésemért, de akkor nem én lennék. - mosolyogtam rá.
 - Mindjárt gondoltam. - dobta vissza fülig érő mosolyát. - Nincs kedved kicsit kijönni? - mutatott az ajtó felé, mire én hamar bele is egyeztem. Nagy nehezen átmentünk a hatalmas nagy tömegen, majd végre friss levegőhöz jutottunk, mert benn igazi oroszlán szag volt már.
 - Ott jó lesz? - mutatott egy nem messze lévő padra. Hamar oda siettünk, nehogy valaki előttünk lenyúlja az ülőhelyet.
 - A nevedet még nem is tudom. - mondta, miközben leültünk.
 - Evangeline Scott.
 - Evangeline? Akkor ezentúl Evi-nek foglak becézni. - újra elővette szexi mosolyát, amire csak bólogattam egyet. Percekig néma csend volt közöttünk, majd ezt a kínos csendet megtörték.
 - Emberek! Én nem is vagyok emberi lény. - kiabált egy női hang. Hirtelen mind a ketten a hang irányába néztünk.
 - Jézusom, ez a barátnőm. - pattantam fel a padról és hozzá rohantam.
 - Line! Mi nem vagyunk emberi lények. - már szó szerint üvöltött rám, Arielle. Alig állt a lábán a barátnőm, amikor egy hirtelen mozdulattal a karomba esett össze. Csak üvöltözött, hogy ő nem az akinek mindenki látja. Féltem, hogy részeg állapotban valamit elmond a titkunkról, így muszáj volt valamit lépnem. Hamar ráolvastam egy bűbájt, ami szerint el kell aludnia. Nem tartott sokáig, a tervem bejött. Arielle a karjaimban elaludt.
 - Segítsek? - jelent meg mellettem Gonzalo és segítségét ajánlotta fel. Kénytelem voltam élni vele, így elfogadtam. Fogtunk egy taxit, majd a lakásunkra vettük az irányt.

 - Köszönjük a fuvart. - köszöntem el a sofőrtől, majd egyenesen a bejárathoz vettük az irányt. Én a kulcsom kotorásztam elő a táskámból, míg Gonzalo a barátnőm tartogatta a karjaiban.
 - Na végre! - nyitottam ki lépcsőházi bejárati ajtót, majd nagy nehezen felmásztunk a 3. emeletre és a lakásunk bejárati ajtaját is végre kinyitottam.
 - Jobb oldalt az első ajtó, az-az ő szobája. - mutattam. - Rakd csak le az ágyra. - míg ő szépen halkan bevitte a szobájába, addig én a nappaliba mentem, majd leültem a fotelre.
 - A barátnőd a helyén van. - mosolygott az ajtóban állva.
 - Köszönöm, hogy segítettél. - majd elindult felém és mellém ült.
 - Nagyon új ez a lakás. - nézett körbe. - Mióta laktok itt?
 - Tegnap este óta. - néztem rá. - Azt hiszem én elmegyek aludni. - keltem fel, ezzel utalva rá, hogy most már elmehetne.
 - Holnap lesz egy meccsem itt a stadionba. Nincs kedvetek eljönni a barátnőddel, ha már addigra kijózanodik - állt meg előttem.
 - Talán. - néztem fel rá.
 - Ha holnap valamikor felhívnálak az úgy jó lenne? - kérdezte, majd bólintottam egyet és a telefonját nyújtotta felém, amibe én beleírtam a számom.

Másnap reggel vagyis már délelőtt a telefonom SMS jelzésére keltem fel. Nagy nehezen megdörzsöltem a szemem, majd a mellettem lévő asztalkára nyúltam a telefonomhoz. Megnyitottam az SMS-t és egy ismeretlen szám volt az.
 "Este 8-re legyetek készen" - állt az sms-ben, mire tudtam, hogy Gonzalo az. Remek, akkor van egy egész délutánja Ariellenek, hogy kijózanodjon.
Nagy nehezen kikeltem az ágyamból, majd a konyhába vettem az irányt. Főztem gyorsan kávét, majd egy kis tojást is összeütöttem.
 - Van valami fej fájás csillapító? - állt meg a konyha ajtajában Arielle, miközben a fejét vakargatta.
 - Abban van. - mutattam a konyhapult végén lévő kosárkára. - Tegnap elég szépen kiütötted magad. - ültem le az asztalra a megfőzött tojásommal.
 - Semmire nem emlékszem. - vágta rá, mire nagy keservesen lenyelte a gyógyszert.
 - Elakartad mindenkinek mondani, hogy boszorkányok vagyunk. - kezdtem el enni az kajám.
 - Többet nem iszom és nem tudom, hogy vagy képes enni. - nézett rám, megnyugtatóan és az ételemre undorítóan, majd kifelé vette az irányt.
 - Gonzalo Higuaín elhívott minket a ma esti meccsére. - mondtam neki, miközben megtorpant és vissza nézett.
 - Az a Gonzalo Higuaín? - kérdezte meglepődve, majd bólogattam. - Jézusom ti összejöttetek?
 - Mi? Dehogyis, csak beszélgettük és én helyedbe hálás lennék, mert ő hozott fel a taxiból.
 - Remek, még valami?
 - 8-ra legyél kész. - néztem rá, majd ő a szobájába sietett, míg én befejeztem a reggelim, elmosogattam és a szobámba vettem az irányt. Még mindig fáradt voltam, így kicsit vissza feküdtem aludni.

4 óra körül lehetett, amikor Arielle berontására keltem fel.
 - Line! Kelj fel! - húzta le rólam a takarót. - Muszáj varázsolnom. Menjünk el valami elhagyatott helyre. - nagy vonakodva  beleegyeztem, majd felöltöztem és valami olyan helyet kerestünk a városba, ahol senki se láthat minket.

 - Szerintem arra fele lesz egy erdő féleség. - mutattam Ariellenek merre menjünk tovább. Csak mentünk az erdő felé, amikor végre megérkeztünk. Nem akartunk itt az elejébe varázsolgatni, így azt gondoltunk kicsit beljebb megyünk.
 - Itt pont megfelelő lesz. Legalább nem vagyunk közel a városhoz. - mondta Arielle miközben megállt pont előttem. - Nem tudom hogy vagy vele, de nekem muszáj kiélnem a boszorkány hajlamaim. - nem firtatta tovább beszédét, a barátnőmnek hamar előjött a boszis énje. Rengeteg fa volt körülöttünk, így ő 'okos' módon gondolta kicsit megégeti őket.
Már jó pár percre élte kis piromániás hajlamait, amikor messziről emberek beszélgetését hallottam meg.
 - Valakik jönnek. - fordultam felé, mire ő hamar elojtotta a tűzet. Nem tudtunk mit tegyünk, mert a banda nagyon közeledett hozzánk. Felmásszunk a fára vagy menjünk el mellettük? Már nem volt választási időnk, ők megláttak minket, így gondoltuk csak simán elmegyünk mellettük.
Szépen nyugodtan rezzenés nélkül haladtam pontban el egy lány mellett, amikor ő szó szerint nekem jött.
 - Nézz már a lábad elé. - förmedtem rá.
 - Jaj, elnézésedet kérem, de nem láttalak, túl sötét vagy. - vágta rá flegmán, mire én hamar elvesztettem a fejem és hatalmas nagy szelet csináltam, amivel az összes levelet, bogarat, csúszómászót és a többi dolgot rá uszítottam. Tudom bolond ötlet volt, de akkor pillanat nem jutott más az eszembe.
 - Elnézésedet kérem. - vigyorogtam a lány arcába, majd szép nyugodtan kimentünk az erdőből.
 - Végre városi szag. Már hiányzott. - szagolt mélyen a levegő Arielle.
 - Már nincs sok időnk, hogy Gonzalo megérkezzen hozzánk. - néztem a telefonomra, majd gyorsan haza felé vettük az utunk.

 - Mindjárt 8 óra! - üvöltöttem már a szobámba hangosan, hogy Arielle meghallja. Gyorsan átöltöztünk mind a ketten, majd utolsó simítások során megszólalt a csengő. Higuaín szólt a kaputelefonba, majd sietősen lecsaptam és mondtam, hogy mindjárt megyünk.
 - Arielle! Kész vagy már? - szóltam hangosan az előtérből miközben a magassarkú cipőm húztam fel.
 - Itt is vagyok. - fordult meg előttem a barátnőm, rajta egy rövid nadrág és felső volt, majd egy tornacipőt húzott fel még.
 - Csak én rittyentettem ki magam ennyire? - néztem a tükörbe. Rajtam egy rövid szoknya és felső volt és persze a magassarkú. Bezártuk a lakást, majd végre elindulhatunk lefele.
 - Szia. - köszöntem Higuaínnak két puszival. - Indulunk végre? - mutattam a kocsijára, mire ő igazán feltűnően bámult. Bólogatott egyet, majd sietősen elindultunk végre a stadion fele.

Kb. fél órás utazással meg is érkeztünk, de persze ő nem arra a helyekre parkolt le járgányával, ahol a nézők, hanem a föld alatti parkolóba.
 - Arra felmentek és pont kiértek a nézőtérre. - mutatott a lépcső irányába. Egy bólogatással jeleztem, hogy rendben, majd épp menni próbáltam, amikor a derekamnál fogva magához húzott. - A meccs után akkor, majd a stadion előtt megvártok? - nézett gyönyörű szép szemeivel a szemembe.
 - Igen. - mosolyogtam rá, majd a szoros fogásából kikuszálódtam és a lépcső irányába mentünk.
 - Nagyon tetszel neki. - nézett rám Arielle.
 - Ne hülyéskedj már. - csóváltam a fejem.
 - Bolond vagy? Minden jel erre mutat, szerinted miért akarta, hogy eljöjjünk a meccsére? Nem tudsz a pasik fejével gondolkodni. - folytatta beszédét, majd Gonzalo-nak igaza volt és tényleg a nézőtérre érkeztünk ki. Megkerestük a helyünk, majd leültünk és vártuk, hogy végre elkezdődjön a meccs. Fél tíz előtt pár perccel végre a Real Madrid és a Valencia játékosai is pályára léptek. Hamar lezajlottak a himnuszok, kézfogások, csapat képek, majd végre pontosan félkor neki kezdtek a meccsnek. Az első félidő igazán unalmasan tellett, semmi gól, semmi nem volt. A szünet után viszont a 78. perc körül Gonzalo kapás góljával vezetett a helyi csapat. Majd a rendes játék idő után pár perc hosszabbítással le is fújták a meccset. A hatalmas tömeggel együtt a kijárat felé vettük az irányt, majd nagy nehezen végre kijutottunk.
 - Jézusom ekkora tömeget, mindjárt elvarázsolom őket. - mondta kicsit mérgesen Arielle, majd pár perc várakozási idő után végre Gonzalo is megérkezett, már átöltözve.
 - Gratulálok a gólodhoz. - mosolyogtam rá.
 - Köszönöm, de beszélhetnénk kettesben? - nézett rám, majd röpke pillantásokat tett Arielle-re is.
 - Pár percet kaptok. - mondta, majd egy közeli padhoz ült le.
 - Az edzőnk ma fontos bejelentést tett. - kezdte el a mondatát, mire csak figyelmesen néztem. - 1 hétre Los Angelesbe utazunk. - fogta meg a kezem.
 - Igen, és? - néztem rá furcsán.
 - Az edző azt mondta, hogy két barátot is vihetünk magunkkal, mert hát a csapattársaim közel se olyan szórakoztatóak, mint azt ahogyan gondolják sokan és én rátok gondoltam. - nézett rám, majd Arielle-re mutatott úgy, hogy ő ne lássa.
 - Arra kérsz, hogy közel 1 nap ismertség után menjünk el veled 1 hétre Los Angelesbe?
 - Igen..