3. fejezet

Nem reagáltam rá, csak néztem ki a fejemből, mint egy buta liba. Hirtelen Gonzalo zsebében megcsörrent a telefonja. Szép lazán elővette és a füléhez emelete a márkás darabot. Rám nézett, majd pár lépést tett jobb, hogy véletlenül se halljam beszélgetését. Nem mintha rám tartozniűa, nem mintha érdekelne az ő dolga kivel és mit beszél. Míg telefonált meghoztam magamba a várva döntést a kérdésére.
 - Az egyik csapattársam volt az. Az edző félre informált minket, nem Los Angeles-be megyünk, hanem Angliába. - nézett rám kérlelve, hogy nyögjem már ki, hogy igen veled megyek.
 - Amikor azt mondtad LA-ba megyünk egyből nem-et akartam mondani és ez még mindig áll, de mivel Angliába megyünk ami csodás ország és még soha nem voltam, így a válaszom igen. - mosolyogtam rá egy hatalmasat, mire ő szorosan megölelt.
 - Vége van a privát csevejeteknek? - állt meg pontosan közöttünk a legjobb barátnőm, mire mind a ketten elnevettük magunkat.
 - Angliába utazunk. - néztem rá, mire ő csak értetlenkedve nézett engem. - Higuaínnak több meccse is lesz ott és két családtagot vagy barátot magunkkal vihetnek és tádá mi lettünk azok. - Arielle arcán hatalmas mosoly jelent meg, mire Gonzalo nyakába vette magát. Szorosan megölelte, mire pár másodperc múlva elengedte.
 - És mikor indulunk? - kérdezte.
 - Holnap reggel 5-kor indul a gép a reptérről, 4-re kinn kell lennünk, szóval fél 4-re megyek elétek. - vágta rá büszkén a focista.
 - Egyszerűbb lenne, ha nálunk töltenéd az éjszakát. - mondta Arielle, mire a lélegzetem is megállt.
 - De az én ágyamba nem alszik. - mosolyogtam rájuk, mire pár lépésre az út széléhez sétáltam és intettem egy taxisnak. Hamar észre vett, így pontban előttem le is állt.
 - Na akkor nem megyünk összepakolni a cuccod, Gonzalo? - néztem vissza rájuk, mire ők meglepődötten néztem engem és felém indultak el.

 - Gyönyörű lakásod van. - szálltunk ki a taxiból, miközben a kívülről a csodás lakást bámultuk. Kifizettük a taxist, majd a kapun keresztül először az udvarba, majd a lakásba mentünk be.
 - Ez kívül-belül csodálatos. - áradozott Arielle, miközben felmentünk a lépcsőn és a hálószobájába vettük az irányt.
 - Mindjárt jövök, hozok egy bőröndöt. - szólt Gonzalo, majd kisietett a szobából.
 - Fülig beléd van zúgva. - állt meg velem szemben Arielle.
 - Jaj már. - húztam a szám, majd arrébb tessékeltem és kinyitottam Higuaín szekrényét, mire végre ő is betoppant. Nagy nehezen kiválogatta a szükséges ruháit, meg minden szükséges dolgot és utána hozzánk indultunk.

Hatalmas bőröndjét fel sem vittük a lakásba, csak pár szükséges dolgát, mert feleslegesnek éreztük. Nagy nehezen bejutottunk a lakásba, majd mi ketten is összepakoltuk gyorsan cuccaink.
 - Én kész vagyok. - szóltam hangosan a szobámból jelezve, hogy leviheti Gonzalo a bőröndöm a kocsiba. Mivel már 3 óra körül járt az idő, így felesleges dolog volt elaludnunk fél órára, így gondoltuk előbb elindulunk és majd a gépen alszunk.

Szerencsésen megérkeztünk a madridi reptérre, de nem elsőkként, mert már Gonzalo pár csapattársa is ott volt, többek között Mesut Özil is.
 - Sziasztok. - fogott kezett velük Higuaín. - Ők itt Evangeline Scott és Arielle Miller. - mutatott be minket a többieknek is, amire mi csak egy mosolyt dobtunk, amikor Mesut pattant oda elénk.
 - Mesut Özil vagyok. - mosolygott csábító török-német mosolyával.
 - Evangeline, de csak szólíts Line-nak. - néztem rá. - Ő pedig a barátnőm... - fordultam Arielle irányába, amikor ő már pár focista fiú társaságában beszélgetett. - Igen a barátnőm, már is pasizik. - néztem feléjük.

Pontban 5 órakor végre elindult a repülő gépünk. Én Gonzalo és az ablak között foglaltam helyet, míg a barátnőm már az újdonsült baráti körében. Hamar felszálltunk a géppel és végre London-ba vett utunk.
 - Rendeljek valamit? - kérdezte a jobb oldalam Gonzalo.
 - Nem kell köszi, inkább aludnék egyet. - néztem rá, majd hamar kényelembe helyeztem magam és végre aludhattam egy jót.

 - Kérjük utasainkat kapcsolják be öveiket, hamarosan a leszálláshoz érkezünk. - keltem fel a lágy női hangra, aki figyelmeztetett minket. Kómásan, álmosan becsatoltam az övemet.
 - Jó reggelt. - mosolygott csábító argentin arcával, Gonzalo, mire csak elhúztam a szám, ami egy mosoly akart lenni.
 - Neked is. - fordítottam vissza fejem az ablak felé, majd bámultam a gyönyörű tájat, ahol már London reggeli fényeit lehetett látni. A leszállásban kicsit a gyomrom is megremegett, de szerencsésen földet értünk. Ki kászálódtunk a tömegből, majd a be az épületbe és a csomagjainkhoz vettük az irányt.
 - Csoda, hogy minden cuccunk meg van. - vettem le a bőröndöm, majd Gonzalo mellett húztam magam mögött és az előtérbe igyekeztünk a többiekkel. Ahogyan be vagy ki értünk tele volt a csarnok újságíró és fotóssal, akik csak tették fel a kérdéseiket a focisták és az edzőnek is. A fotósok gépjei pedig csak kattogtak másodpercek alatt ezerszer. Értettem spanyolul mit mondanak, míg ahogyan hallatunk ki az reptér elé egy férfi mellettünk megszólalt.
 - Gonzalo ő az új barátnőd? - tette fel kérdését, majd az én és az ő arcába is rengeteg mikrofont nyomtak. Nem tudtam mit mondjak, mit válaszoljak, de akkor hirtelen a derekamnál fogva Higuaín elhúzott a tömegből és betuszkolt egy fekete sötétített buszba, ahol már fenn voltak a játékosok. Kerestünk hátul két szabad helyet és végre nyugisan leülhettünk.
 - Rossz lehet híres embernek lenni. - tettem le a hátsóm és néztem sajnálatosan rá.
 - Már megszoktam. - tette be a fülébe a fülhallgatóját, majd hátra dőlt.

Kis idő után végre megérkeztünk a szállodához, ahol szintén tele volt újságírókkal és 'barátságos' fotósokkal. Az egész foci csapat és mindenki igyekezett lefele, majd sietősen berohantak az épületbe. Mi voltunk az utolsók akik leszálltak a buszról természetesen. Épp próbáltam volna lelépni, amikor hátra Gonzalo-hoz fordultam.
 - Én nem tudok végig menni rajtuk. Őszintén mondom, félelmetesek. - torpantam és néztem rá szomorúan, mire ő megfogta a kezem és úgy másztunk végig a bőröndjeinkkel az embereken. Nagy kín keservesen beértünk a luxus szállodába. Az előtérben mindenki megállt egy helyen, majd az edző szólt pár szót.
 - Itt vannak a kulcsok, mindenki vegyen el egyet. Holnap reggel edzés, legyetek készen 9 órára. - mutatott egy kis kosárkába, ahol rengeteg kulcs volt egy kis cetlivel ellátva, amelyen az állt, hogy kinek hányas számú a 'lakása'. Szokás szerint mi az utolsót vettük el, nagy nehezen megkerestük a 3-mas szobát.
 - Itt van. - szóltam hangosan Gonzalo-nak, majd ő kinyitotta az ajtót és végre beértünk. Ledobtuk az ajtó mellé a bőröndjeink és körül néztünk.
 - Szerencse, hogy két ágy van. - néztem be a hálószobába, amikor hirtelen mellettem torpant és a falhoz szorított.
 - És, ha csak egy lenne? - nézett rám újra az argentin-szexi mosolyával.
 - Akkor te a földön aludnál. - nevettem el magam, mire ő gyengéden végig húzta az úját a nyakamtól kezdve egészen a derekamig. Teljesen elvesztem az érintésében, én valahogy még nem vágytam rá, így muszáj volt kikuszálódnom öléséből.
 - Nem megyünk le a többiekhez?
 - De. - sóhajtott egyet, majd végre útnak indultunk a halba.

 - Gonzalo! Evangeline! - rohant oda hozzánk Özil. - Nem megyünk el ebédelni? - nézett ránk kérdően, majd beleegyeztünk és hármasban kajálni mentünk. Kicsit időbe tellett, de megtaláltuk az éttermi részt.
 - Választok valami kaját. - ment a pulthoz Gonzalo, míg én az asztalnál Mesut-al maradtam. Percekig csak kínos síri csend volt, de ez pár másodperc alatt meg is tört.
 - És ti együtt vagytok Higuaínnal? - nézett rám újra kérdően.
 - Nem, dehogy is. Mi csak barátok vagyunk. - nyugtattam meg, de épp, hogy befejeztem mondatom már Gonzalo meg is érkezett a finom ebéddel.

 - Este lesz egy Eminem koncert. - mondta Özil, miközben már befejezve ételünk keltünk fel az asztaltól és távozásra indultunk. - Páran elmegyünk rá. - kezdte újabb mondatát. - És akár ti is jöhetnétek. - fejezte be, majd mind a kettőnkre nézett, mire én bólintottam egyet.
 - Még soha nem láttam test közelben, szóval felőlem mehetünk. - mosolyogtam Higuaín-ra, mire ő is beleegyezett.


/night/
 - Eva, siess már! - szólt hangosan az előtérből a szobatársam, Gonzalo. - Elfogunk késni.
 - Jól van itt vagyok. - csuktam be magam után az ajtót, majd fordultam egyet előtte. - Na jól nézek ki? - vontam kérdőre. Egy farmer short nadrágot és egy szürkés trikó volt rajtam, cipőnek pedig egy bakancsot húztam. Bezártuk a szobánk, majd le a halba és páran egy fekete kocsival mentünk a koncert helyszínére. Az úton az ablakon bámultam ki és néztem London csodás esti fényeit. Gyönyörű volt, igazi mese szép. Elmerengve gondolataimban az elveszett barátnőm jutott az eszembe. Egy könny egy csordult le az arcomon, nem sírom vissza a régi életem, de a barátnőm igen.
 - Baj van? - kocogtatta meg a vállam Gonzalo, majd gyorsan letöröltem a kifolyt könnycseppet.
 - Nem. - mosolyogtam rá, majd pár perc után végre már le is állt az autó. Kikászálódtunk az autóból, majd jegyeinket felmutatva befelé igyekeztünk a hatalmas tömeggel, akik már most lázban voltak és csak Eminem nevét ordibálták. Végre remek helyet találtunk, majd kis várakozás után a koncert is elkezdődött. Eminem a híres Not Afriad számával indított, majd többek között a Love the Way You Lie, Lighters is előadta és a legtöbb híres számával is megőrjítette rajongóit. Miközben a figyelmesen néztük a koncertet és a többiek gőz erővel tomboltak, Gonzalo sunyin mögém settenkedett és átölelt. Nem tudtam mire vélni, így jobbnak láttam, ha inkább elenged. Épp próbáltam kikuszálódni, amikor magához fordított és lágyan megcsókolt. Ajkaink összeértek, szinte teljesen elvesztem abban, ahogyan hozzám ér.
 - Elég! - toltam el magamtól. - Mi csak barátok vagyunk.
 - Sajnálom, nem tudom mi ütött belém. - esedezett a bocsánatomért, mire én nagylelkűen megbocsátottam neki. Mikor megtörtént a kis 'incidensünk' pont vége lett a koncertnek.
 - Elmehetünk a backstage-ba. - szólt Mesut hozzánk, majd a többiekkel együtt a színfalak mögé vettük az irányt.

 - Sziasztok. Marshall Mathers vagyok. - álltunk meg mind annyian Eminem előtt, majd a fiúkkal kezet is fogott. Sokan furának tartottuk, hogy Eminem vezet minket körbe és ő számol be mindenről, de valójában örültünk is neki, mert hát nem mindennap találkozik az ember napjaink egyik leghíresebb rapperével.

A kis túra után végre a szállodánk felé vettük volna az irányt, ha a focisták elő nem állnak a buli ötleteikkel. Mivel sokan menni akartak , így jobbnak láttuk, ha mi is elmegyünk velük. Valami ismeretlen nevű helyre vittek minket.
Kiszállva a kocsiból, majd be érve a buliba nagy tömeget pillantottam meg. Tele fiatal és kicsit idősebb korosztállyal is, aki jól mulattak. Míg a többiek, többek között Gonzalo is elmentek táncolni én addig a pulthoz vettem az irányt valami erős italra.
 - Egy pohár vodkát. - szóltam a csaposnak, majd ő szempillantás alatt elém is rakta a rendelt italt. Gyorsan és kíméletesen lecsúsztattam a torkomon, majd felültem a bárpultos székre. Bámultam magam elé, amikor egy ismeretlen hang szólalt meg a bal vállamnál.
 - Szia! - köszönt, majd hirtelen a fejem fordítottam felé és nem kellett sok hozzá, hogy észre vegyem, hogy mellettem a híres rapper Eminem van..