1. fejezet

Mit is árulhatnék el nektek? A nevem Evangeline Scott, de csak Line-nek szoktak szólítani, mert egy élet idő amire kimondják a ritka hosszú nevem és valamikor még rosszul is ejtik. Közel 2 hete rejtélyes eset történt velem és a legjobb barátnőimmel. Épp egy csajos estét tartottunk nálunk, amikor az egyik barátnőm eltűnt. Sehol senki és semmi nem találja. Eltűnt, mint tű a szénakazalban. 2 napja én és Arielle úgy döntöttünk, hogy itt hagyjuk a szülővárosunk és Spanyolország szívébe, Madridba költözünk.


Percek kérdése volt és leszállunk Madrid csodálatos repterére.
 - Megkérnénk minden kedves utasunkat, hogy kapcsolják be az öveiket. Hamarosan leszálláshoz érkezünk. - mondta hangosan egy kedves stewardess. Úgy tettem, ahogyan az kívánták majd kibámultam az ablakon, ahol már rég Madrid gyönyörű esti fényeit lehetett látni. Szerencsések voltunk, hogy este érkeztünk meg, mert a kilátás és a csodálatos fények felülmúlhatatlan szép kilátást tártak elénk.
 - Még a végén lezuhanunk. - szólt hozzám Elle.
 - Nyugodtan hozd rám a frászt. - fordultam felé, majd a szavai tényleg kicsit megdermesztettek, mert a repülő nem olyan biztonságos és kitudja melyik percben zuhanunk le. Teljes higgadtsággal a pilóta le tette a gépet a madridi reptérre, majd minden utas szép lassan fel állt és mindenki kifelé igyekezett.

 - Meg van a bőröndöm. - szólt hangosan Arielle már a csarnokban, mire csak mosolyogtam neki egyet és végre a megrendelt taxinkhoz siettünk. Jól beszéltünk spanyolul, így könnyen szót értettünk bárkivel. A sofőr segített hatalmas nagy bőröndjeink betuszkolni a csomagtartóba, majd végre a kibérelt lakásunkra vettük az irányt. Ahogyan haladtunk az úton, úgy vitt a tekintetem az ablakon át. Csak néztem percekig a város csodálatos fényeit,a mikor hirtelen a vezető lefékezett.
 - Megérkeztünk. - nézett ránk, jelezve, hogy 'igazán kiszállhatnánk már és adjuk oda a pénzt.' Nem kellett sokat könyörögnie, kivettük a bőröndjeink, kifizettük majd a már megkapott kulcsokkal először a lépcsőházba jutottunk be valahogy nagy nehezen, majd a 3. szinti lakásunkra is.
 - Hihetetlen, hogy egy ember se jár erre fele. Igazán segíthetne nekünk valaki. - morgolódtam a lakásunk bejáratánál, amikor Elle nagy nehezen kinyitotta az ajtót.
 - Ez gyönyörű. - nézett körbe, miközben ledobta a táskáit a földre pontba elém, amiben én majdnem hasra estem.
 - Köszi. Igazán eltudok tőlük haladni. - csuktam be magam után a bejárati ajtót.
 - Ez az én szobám. - halottam a lakás másik felében hangosan kiabálni a barátnőm. Nem is akartam megnézni milyen szobát talált magának, így én gyorsan a vele szembe lévő helyiségbe cipeltem a bőröndjeim és a táskáim. Ledobtam a szoba közepére őket, majd ledőltem az ágyra. Percekig csak néztem plafont és azon gondolkoztam vajon jó életünk lesz-e itt.
 - Kényelmes? - kérdezte Arielle az ajtóban állva, mire én hirtelen felültem vagyis inkább csak megijedtem a nagy töprengésben.
 - Nagyon. - mosolyogtam rá, mire ő felém közeledett.
 - Nyugodj már meg. - ült le mellém, miközben át ölelt.
 - Nyugodt vagyok. - néztem rá.
 - Látom rajtad, hogy ideges és feszült vagy. - vágta rá okosan. - Itt senki se fogja megtudni, hogy boszorkányok vagyunk valójában. - kelt fel, majd sietősen kiviharzott a szobámból. Bíztam a barátnőm szavaiban, de a félelem még is bennem volt. Nem tudtam, hogy szabad-e egyáltalán megnyílnunk itt az emberek felé. Nem akartam se barátságokat, se szerelmet kötni. Nem tudok már úgy megnyílni az emberek felé, mint régen, amikor még nem voltam boszorkány. Persze ez csak velem van így, Elle és Kim mindig is mindenkivel jóban voltak. Mindenkivel beszélgettek, de valahogy én a változásunk során többet nem tudtam mindenkivel olyan jó kapcsolatban lenni és azt hiszem nem is fogok tudni, mert más vagyok, mint a többiek.

Másnap reggel a nap lágy simogatására ébredtem, ugyanis elfejetettem lehúzni a redőnyt. Kicsit feleszméltem az alvásból, majd nagy nehezen kimásztam a pihe-puha ágyból és kimentem a konyhába, ahol épp Elle nyitogatta a hűtőt.
 - Mit keresel? - álltam meg mellette.
 - Valami ételt. - már szó szerint mászott be a hűtőbe.
 - Nem tűnt fel, hogy csak tegnap érkeztünk? És a tulajdonos nem fog ám nekünk itt hagyni kaját. - néztem rá mosolyogva, mire ő becsapta a hűtő ajtaját.- Elmegyek valami kajáért.

 - Elnézést! - szólítottam meg egy ismeretlen srácot az utcán. - Nem tudod merre van egy közeli szupermarket? - az ismeretlen srácon hatalmas nagy mosoly jelent meg, amit nem tudtam mire vélni. Talán volt valami rajtam vagy csak épp jó kedve volt?
 - Végig mész az utcán és jobb oldalt lesz egy. Eléggé szembe tűnő, nem fogod eltéveszteni. - mutatott előre még mindig mosolyogva.
 - Nagyon szépen köszönöm. - próbáltam én is valami mosolyt dobni neki, de valahogy nem ment. Ezzel jelezve a srácnak elköszöntem tőle, majd útnak indultam. Igaza volt, az utca végén jobb oldalt tényleg egy hatalmas nagy szupermarket állt. Nem tétováztam tovább gyorsan besiettem és vettem valami ehető ételt. Sietve kifizettem, majd haza felé tartottam. Büszkén sétálgattam mosollyal az arcomon, amikor egy fiatal lány a kezembe nyomott egy papírt.
  "Ma este hatalmas buli a Amor-ban. Szeretettel várunk mindenkit. A belépés nők számára ingyenes" - állt a papíron. Nem foglalkoztam vele, gyorsan begyűrtem a szatyorba és sietősre vettem az irányt haza fele.

A lakásba beérve hirtelen Elle toppant elé, kezemből kitépve a csomagot.
 - Na végre. - ment a konyha felé. - Azt hittem soha nem érsz vissza. - pakolt ki a szatyorból. Csak néztem, ahogyan hevesen pakolja ki a dolgokat, majd leültem az asztalhoz.
 - Ez mi? - mutatta a meggyűrt szórólapot.
 - Valami buli lesz ma este.
 - Megyünk. - szólalt fel hangosan őrjöngve.
 - Mi? - néztem rá. - Én nem megyek. - vonakodtam a bulitól.
 - Dehogynem. - mosolygott. - Jó buli lesz már. Nem kell ismerkednek semmit se kell csinálnod, csak velem gyere el. - ültem le mellém és nézett a kiskutya szemeivel.
 - Jól van, de nem táncolok. - mentem a szobám felé. A szobámba beérve rádöbbentem, hogy még ki se pakoltam a bőröndjeimből és mivel a lustaság nagy úr, így egy kis boszorkányos dologgal mindent kipakoltam. Büszkén mosolyogtam, hogy minden a helyén van, majd a konyhába vettem az irányt egy kis ebédre.
 - És mit veszel fel majd? - kérdezte Arielle miközben épp a kajáját ette az asztalnál.
 - Nem tudom. - ültem le én is, majd kentem meg a kenyerem.
 - Valami jó kis csinibe gyere. - kacsintott. - Segítek választani kaja után. - mosolygott, mire mind a ketten bő  kajálásba kezdtünk. Pár perc után már be is fejeztünk az ebédünk, ami persze reggeli kaja volt.
 - Elmosogatok és megyek segíteni. - szólt Elle, majd én sietősen a szobába mentem. Ledőltem pár percre az ágyra, míg nem jön a barátnőm. Ez a pár perc tényleg pár perc volt.
 - Na itt is vagyok. - ment a szekrényemhez. Percekig csak a szekrényem bámulta és kutatott. - Ez lesz a megfelelő. - vett le az akasztóról egy fekete bőr ruhát. Egybe részes, pánt nélküli ruha volt, még sehova se húztam fel, de valahogy nem is akartam.
 - Na azt biztos nem húzom fel. - ráztam a fejem, mire ő oda dobta rám a ruhát.
 - Ohh dehogynem. - mosolygott. - Most pedig menj fürdeni. - mutatott kifele, mire én inkább elkerülve a vitánkat gyorsan elmentem letusolni.

 - Nem fogom fel venni, ne akard rám erőltetni. - mondtam Arielle-nek miközben épp a szobám ajtajában álltam egy száll törölközőben.
 - Légyszíves. - ült le az ágyamra. - Olyan dögös lennél benne. - próbált meggyőzni.
 - Jól van, legyen. - húztam a szám szélét.
 - Végre valamire rá tudtalak beszélni. - nagy mosoly jelent meg az arcán, majd kiment a szobámból. Én pedig szép nyugodtan fel tudtam öltözni.

 - Na hogyan áll? - nyitottam ki ajtót, ami előtt Arielle állt és körbe fordultam neki, hogy minden egyes részletét lássa.
 - Mintha rád öntötték volna. - újra csak a széles mosoly jelent meg az arcán. - Na én is választok valami ruhát. - sietett be a szobájába. Míg készülődött én egy gyors enyhe sminket dobtam magamra és megcsináltam a hajam kicsit kócosan, hiszen így szeretem a legjobban.
 - Indulhatunk? - kopogtam az ajtaján. Mire ő pár másodperc alatt ki is nyitotta. - Nagyon jól nézel ki, de már itt az ideje indulnunk. Már hívtam taxit is. - mire bólintott egyet és a ház elé mentünk, várva a taxit.

 - Ez meg milyen hely? - szálltunk ki a kocsiból, majd egyből a bejárat felé mentünk, ahol rögtön be is engedtek minket.
 - Én elmegyek táncolni. - szólt hangosan a tömegben a barátnőm, majd másodpercek alatt köddé vált. Már csak a kihűlt helye volt mellettem. Én mivel nem akartam táncolni, így a pulthoz mentem. Leültem egy székre, majd a megfelelő italt rendeltem.
 - Két vodkát kérnék. - szóltam a csaposnak, aki egyből oda is adta. - Egészségére! - raktam magasba a teli poharam, miközben a csaposra néztem. A 2. teli pohár is hamar köddé vált.
 - Elég bátor lány vagy. - szólt az ismeretlen hang közvetlen a jobb oldalamon. Ránéztem az ismeretlen férfira, majd csak egy erőltetett mosolyt küldtem. - Láttalak már valahol. - nézett rám.
 - Ha arra gondolsz, hogy egy felnőtt filmben akkor tévedsz, nem az nem én vagyok. - vettem elő a bunkó, boszorkányos stílusom.
 - Nem, nem ott láttalak. - nevette el magát. Majd percekig csak egymás szemeibe bámultunk, mintha egymást babonáznák meg. - Gonzalo Higuaín vagyok. - mosolygott, majd a kezét nyújtotta felém.
 - Úristen. - lepődtem meg. - Az a Higuaín akire én gondolok? - fogtunk kezet.
 - Igen az..